 Miközben a bombán ülnek, amely
felrobbanhat, bármely pillanatban, egymást anyázzák, és egymásnak - sõt nekünk
- adnak ötleteket, mi a helyes, mi nem. Aztán majd felrobbannak. Kétségtelenül.
Jöhetnek helyettük, akik majd megmentõnek nevezik magukat.
Viszont megszívni mi fogjuk, ha
akarjuk, ha nem, hiszen a kezdetektõl mi emeltük fel õket, mi hatalmaztuk fel a
cselekvés jogával. Ugyanis a nép mi vagyunk. Sajnos. Bár lehetnénk más nép.
Északabbi, délebbi, nyugatabbi?
Ennyi önégberöpítõt, egy rakáson nehéz találni. Éppen
eljött az ideje annak, hogy legfeljebb egyharmaduk üljön ott fenn, vagy itt
lenn, a fejünk felett.
Javaslom, kölcsönösen aknázzák alá egymást. A gombokat
majd nyomják meg vezéreik, ott fenn és itt lenn egyaránt.
Az gyõz, aki hamarabb képes gombot nyomni, mert az fogja
levegõbe röpíteni a másikat. És az marad egyedül a síkon. Igazi
türelemrekorderként.
Csak egy baj van, akkorra mi is kipurcanunk, nem lesz, ki
megemelje majd õket. Így mehetnek, sõt mehetünk, a sóhivatalba, vagy a
Tiszára-Dunára kárászni. |
,
Blog
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Optimista 2008 December 05, Friday, 10:04:28
Sokkal valószínûbb, hogy végül egyik fél sem lövi le a másikat, hiszen éppen a másikból él.
Viszont talán egy új, egy másfajta, eleinte kicsi képzõdmény mindkettõt ledöntheti majd a biztosnak hitt tandemjükrõl. 