Ha megunom magamat, elmegyek
kórházvédõnek. Vagy sámánnak, esetleg népdal énekesnek, hogy elõadjam a hiszek
egyet népisÃtett változatban, persze kizárólag úgy mint kórházvédõ és sámán,
miközben dobolok, sÃpolok és nádi hegedûzök nagymamának, aki gyertyával a
kézben ottan üvöltözik teli torokból, mert úgy a hangosabb, hogy az unokája is
meghallja a szép fõvárosunkban, annak is a közepében.
Aztán majd fogom a
számÃtógépeket, letörlöm belõlük az elmentett adatokat, hogy nehogy mán. Aztán
majd jót röhögök, amikor majd az álbeteget beutalom a kórházba, hogy az
végrehajtsa az általam beleültetett kémprogramot, mint egy kicsi trójai falovas
vÃrus. Bár a szaporodásától eltekintek. Jó nekem az is, ha majd a szakmai
tesztek eredményeit kézbe vehetem, hogy lebuktassam a hozzá nem értõ ottani,
délpiréz orvosokat, akik legfeljebb erõs akcentussal beszélik a szép magyar
nyelvet, tehát meg sem értik majd, amit az én beültetett szpájverem mond majd
nekik. Viszont, hogy a röntgen vagy egyéb vizsgálatokat ne legyenek képesek
elvégezni, elõre szét is romboltam a laboratóriumokat. Vagy jól belakatoltam
azokat, hogy legfeljebb faltörõ kossal lehessen kinyitni az ajtókat, vagy
irányrobbantással, amihez persze a közeli mészkõbányákból kell bányamestert
hÃvni, de az idõbe telik, tehát addig sem tudnak, a rohadék délpirézek bármit
is tenni.
Ha meg eközben, valamely göthös feldobja a talpát, hát
majd jól fel is jelentem õket. Mert hogy jönnek ahhoz, hogy képtelenek a
szakmai követelményeket teljesÃteni, ha nincs laboratóriumuk, vagy ha leszedtük
a tapétát a falról? Mert nekik akkor is kutya kötelességük gyógyÃtani. A göthös
meg magára vessen, ha képes rá, miért ment oda, tudhatta volna, hogy oda nem
mehet csak az álbeteg. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!